13-án még átszólt az egyik szervező, hogy a helyi potentátok (polg.hiv.) szeretnék, ha a városi ünnepség végén a Szózat után játszanánk a „kitudjamerreviszavégzet”-et. Megoldható? Persze. Így a szombati nap azzal kezdődött, hogy miután bevittem egy láda sört a proszektúrára, keresni kezdtem a tavaly már megírt kottákat. Leltem is eléggé hiányosan, mivel mostanában ha magunknak dolgozom, nem írok partitúrát (időhiány), csak szólamokat. Találtam egy basszust, két kísérő trombita, s egy esz-alt szaxi kottát… Nem túl sok, de könnyebb rajta elindulni, mintha J Így a szombat egy része azzal telt, hogy újra leírjam a másnap terítékre kerülő nótát – próbálni már nem volt idő, csak sikerül. Ha nem, legfeljebb leintem s kezdjük elölről. :D Muhhaha (=sátáni kacaj)
A megbeszéltekkel ellentétben nem úgy zajlott az ünnepség, ahogy a protokoll előírja – betudom annak, hogy a szereplők túlságosan is izgulnak, s ezért elfelejtenek dolgokat. Hiába mondom mikor, hogyan adja a vezényszavakat az embereinek… mivel műkedvelő a társaság, el sem tudják/akarják képzelni, hogy lehet ezt műkedvelőként is úgy csinálni, ahogyan illene. Igaz, ezen már csak a csapat azon része morgolódik, aki valamikor tette a dolgát, ahogy kell. Azok az évek nem múlnak el nyomtalanul, de ezt – mint írtam – nem akarja a műkedvelő társulat. Felajánlottam a segítségemet most is, eddig nem kerestek – szerintem nem is fognak, s minden megy a „jó lesz az” módon. Mérgelődjön rajta a búbánat…
Viszont mosolyogtam is erősen, s még a szemem is bepárásodott, amikor a szpíker bemondta a műsor összeállítók neveit, köztük unokaöcsémét, aki a táncot koreografálta. Unokaöcsém épp’csak felnőtt korú, idén érettségizik. De előtte még a felvételire megy. Táncos akar lenni gyerekkora óta, s ezért hihetetlen dolgokra képes. Annyira nem hihetetlen, mert egy zenésznek készülő (ha elég komolyan veszi) is gyakorol végeláthatatlanul. Nem vonzza a korosztályát uraló „hétvégevanjólbebaszunk” program. Pont.
Ma 09:45-re megyek ismét a városházára, élőszavas beszélgetésre a polgármesterhez. Igen, még mindig a csapat s a nyári program ügyében. Botot egyelőre nem viszek magammal.
Folyt.köv. Köszönöm a türelmet.
